Folyamatosan őrizték a megsérült épületet a polgárőrök
Összeírták a családokat, odafigyeltek a betegekre
Január 6-án éjjel egy órakor kapták a riasztást a polgárőrök, hogy azonnali segítségükre van szükség a Verseny utcai gázrobbanás helyszínén. Az egyesület tagjai tizenkét órás váltásban vettek részt a kárvallottak ellátásában, valamint a megsérült társasház védelmében.
Szilvás István
ausi30@gmail.com
GYÖNGYÖS Azonnal életbe lépett a riadólánc, miután a városi rendőrkapitányság ügyeletese éjjel egy órakor arról tájékoztatta Juhász Gábort, a civil bűnmegelőző egyesület elnökét, hogy a polgárőrök segítségére is szükség van a tragikus esemény helyszínén. A sárga mellényes önkéntesek bő negyedóra múlva már a Verseny utcában voltak.
– Döbbenetes volt, amit láttunk. Síró, egymásba kapaszkodó emberek aggódtak családtagjaikért és az otthonukban maradt értékeik miatt. Volt, aki pizsamában, egy szál köntösben, pólóban álldogált a hidegben – idézte fel Mácsár Lászlóné, az egyesület elnökségi tagja. – Egy fiatalember elmondta, hogy az első, kisebb robbanás hallatán arra gondolt, talán néhány fiatal petárdázik a házuk előtt. Gondolta, lemegy és rájuk szól, hogy fejezzék be a durrogtatást, s közben elszív egy szál cigarettát. Amint az égő cigivel kilépett a lépcsőházba, azonnal berobbant az ott felgyülemlett gáz. A légnyomás visszalökte a lakásba, s ez volt a szerencséje, mert így csak az egyik lábujja tört el.
A polgárőrök első feladata az volt, hogy küldjék el a nézelődő, kíváncsiskodó embereket, mert csak azok maradhattak, akiket kimenekítettek a lakásokból. Őket kisbusszal vitték át a polgármester úr által kinyittatott 6-os iskolába, ahol a tornateremben kaptak helyet.
– Ezután az volt a teendőnk, hogy írjuk össze, ki melyik lakásban él, hány tagú a család, abból hányan vannak itt jelen. Felmértük, hogy ki mit tud a szomszédjáról, ki tud rokonoknál megszállni, kinek kell lakhatást biztosítani az önkormányzat segítségével. Arra is rákérdeztünk, hogy van-e köztük krónikus, illetve cukorbeteg, s kinek van szüksége gyógyszerre.
Reggel háromnegyed 9-kor, amikor a városrendészet munkatársai leváltották a polgárőröket, már javában érkeztek a helybeliek felajánlásai: a károsultak reggelit, ásványvizet kaptak, de jutott az élelmiszerekből ebédre és vacsorára is.
Napközben Juhász Gábor megszervezte az éjszakai szolgálatot, ami nem volt egyszerű dolog, mivel az egyesület tagjainak másnap dolgozniuk kellett. Végül kialakult a beosztás: két polgárőr 12 órán át őrizte az épületnek azt a részét, ahol a lépcsőházi ajtó és az összes ablak betört, s mivel akkorra még csak a földszinti bejárati ajtót tudták zárhatóvá tenni. Az azt követő nappalok és éjszakák során összesen tizenhárom polgárőr váltotta egymást, s szükség szerint mintegy 130 órán át folyamatosan látták el a társasház védelmét.
– A lakók hálásan fogadták a jelenlétünket, aki tehette, forró teával, szendviccsel kínált bennünket, mások elmondták, hogy mennyire jólesett nekik az együttérzésünk és a támogatásunk – említette Mácsár Lászlóné, aki elmondta: hála, megalakulásuk óta ehhez hasonló sajnálatos esemény még nem történt. Két ízben volt olyan, hogy eltűnt személy kereséséhez riasztották őket. Szerencsére, mindkét alkalommal sikerrel járt a kutatás.
Állandó kapcsolatban a rendőrséggel
A polgárőrök egész idő alatt személyes és rádiós kapcsolatot tartottak fenn a rendőrséggel, illetve a katasztrófavédelem szakembereivel. Kérésükre értesítették a körzet önkormányzat képviselőjét, illetve szervezték meg, hogy minden károsult kapjon védőmaszkot. Ebben Bárdosné Kocsis Éva képviselő asszony volt a segítségükre, aki a vírusjárvány előző időszakában már varratott maszkokat, s ezúttal is gyorsan cselekedett.
